[366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
Épp haza értünk és mentem a konyhába a kicsikel együtt véletlen elcsusztam valamibe és elelytettem a kicsiket és véletlen neki repültek a szekrénynek és a kicsi Mat és Laura aföldön feküdt eszméletlenül utanna megfordultam és
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-SÍKITOTTAM-Matt jolvagy -elálitottam a vérzést és be kötöztem
a hzolnap megírom mert a köcsög nevelő faterom elküld aludni
|
Ezt. Most már látod?
2011.04.27 17:01 Szkarlet „
Éppen haza értem. Sofi és az ikrek sehol sem voltak.
" Biztos lementek a játszótére."- gondoltam magamba. Ekkor három pasi lépet elő a fürdöből. Két őr és... és a főnök. Megfagyott a vér az ereimben. Ő mit....mit keres itt?
- Nicolas Power! Azt hited hogy így lerázhatsz, és megszökteted a lányokat? Szerencse hogy az én igen hűséges szolgáim ismerik az ellen anyagot, a kis spréd ellen.- mondta recsegő hangján.- És most megfogsz fizetni, amit tettél! Fiúk!- mondta. A két őr előhuzták a pisztolyukat. Nálam is volt egy. Mind ketőt lelöttem, ám ekkor jött a főnök és mellkason lött. Utána a féreg elhuzott a francba.
A folytatást majd babycica00 megírja.
|
"Miért Solo? Miért éppen MIATAM kellet hogy meghaljál" - keseregtem magamba. "Én ezt már tényleg nem bírom ki! Most azzonal fejbe fogom magamat löni. Én öltelek meg! Én miattam haltál meg! Ah, bár itt lehetnél!" - keseregtem még egy kicsit.
|
 
 -
- De igen, ő tanította nekem a földet idomítani. - válaszolta Aang. Zak még mindig búskomor képet vágott.
- Mért vagy ilyen Zak? Ilyen szomorú? - kérdezet Aang.
- Á, semmi. Csak gondolkodtam hol lehet Rebeka. - válaszolta Zak.
|
-Na és mit csináljunk most?-kérdezte Gwen Zak-től majd Aang-hoz fordult és megkérdezte
-Nem ismersz egy bizonyos Toph.ot (Tofot)?-kérdezte
|
- Igen én vagyok. - felelte Aang. Gwen mélyen Zak szemébe nézet és nagy szomorúságot látott.
- Minden rendben van Zak? - kérdezte.
- Ja, hát igen, igen minden rendben van. - mondta kicsit szomorkás mosolyal Zak.
|
Gwen úgy döntöttt megkeresi Zak-et hogy segitsen neki megis találta őt és egy fiút az egyik tisztáson
-Hello Zak jöttem segiteni, te Biztos Aang vagy az Avatar.- mondtam
|
Nyomasztott hogy Solo a bátyám végleg elment. Elértem a levegő nomád templomot. Belopoztam, és egy fiút elkaptam miközbe békésen sétált.
- Megbolondultál? Ki vagy te?
- Zak vagyok. És az Avatar kersem.
- Én vagyok. Mit akarsz? - mondta. Hirtelen megfogtam a ruháját és mondtam:
- Nem érdekel mivel mosták ki a fejedet, nem érdekel az égész nap, velem KELL jönöd.
- Minek ember? Mi vagy te? - mondta és mélyen a szemembe nézet. - Kör?
- Helyesbítek Tökéletes Kör! A bátyám miadtam hallt meg, ezért ez a világ legszörnyübb napja. És bárhogy de elviszlek téged, hogy levezesük a szertartást.
- Mi? Te nem akarsz megölni?
- Nem te gyagya! Én a világot akarom megmenteni, de egyedül nem megy.
- Engedj el és veled tartok. - mondta a fiú. - A nevem Aang. - mondta végül. Én elengedtem és kiszöktünk. Elmondta a Storyt az 5 tetsvér legendájából.
- És nem félsz Gílgamestől? - kérdezte Aang.
*Nevetek* - Á, dehogy, sőt az egyik barátom. Shara Bulocknal hívják, ő a Küklopszok, a törpék és a tündérek istenője. - mondtam. Aztán kiértünk az erdőből egy tisztásra és ott vertünk tábort.
|
 (T-S-Saturdays (én) ír)
A fiúk kimerülten néztek a fickora. Nem tudták mit akar ezzel.
- Az én nevem József Dokkonak hívnak.
- És mit akarsz tölünk? - kérdezte Zak.
- Én csak azt az erőt ami a birtotokban van. De hülye azért nem vagyok, így hát csak a te erődet veszem el. Mert biztonságosabb, hisz e világi. - fejezte be József. A fiúk tehetetlenűl néztek egymásra. Elfuthatak volna, de az ijedségtől nem tudtak. József csetintett egyet és a fiúkat lefogták. Solo fülét "bedugaszolták" és a férfi elkezdet Gílgames Furulyáján játszani. Solo nem tehetett semmit, hogy Zak ereje el ne veszen, így mikor a szertartás véget ért, Zak MEGHALT. Soloba a pumpa felment. Hirtelen át vette kör haragja a testét és megtámadta Józsefet. Így küzdöt meg Kör és Anti Kör. Végül Solo egy utolsó mozdulatal elvette Gílgames furulyáját és vissza vette Zak erejét, így most ő let a tökéletes kör. A fickó meghallt, az emberek elmenekültek és Solomon testvére holt teste mellet ült. Valami hirtelen az eszébe jutott. Megfogta Zak mellkasát és fejét mikor egy fehér energia felhő jelent meg mögötte.
- Ne ted Saul! Kérlek, nem akkarlak elveszíteni. - mondat Angelina.
- Nem fogsz ha mgadal viszel engem én újra reinkarnálodok ha Zak elmegy. Neki több veszíteni valója van mint nekem! - mondta Solo.
- Nem, te lelked olyan fejledt lett az idő sor folyamán hogy őrszem lettél. Legyen úgy ahogy akarod, magamal viszlek.
- Köszönöm, anyám!
Ezért Solo át vitte Kör és Anti Kör erejét Zakbe és Felment Angelinával. Zak felébredt és Látta hogyan esik össze Solo teste. Bánatosan nézett bátya után és elindult megtalálni a többi testvért, de nagyon de nagyon dühös volt, mert Solo halt meg ő helyet, megint.
|
 (Most Zak ír)
Nagyon örültem hogy Solot viszont látom, már csak az egyesítés hiányzott.
- Szerintem kerssük föl a többi 3-mat, és menjünk a templomhoz.-mondta Solo
- Igen, de hol vannak. Ide források kellenek, és nem kell említenem mit csinált velem, vagyis velünk az avatar. - mondtam
- Akkor hozzá megyünk elöször.-mondta Solo.
- Te még a fejedet is megütöted a belesteben, nem csak a karodat és a lábadat. Biztosan nem fog jönni.-mondtam.
- Ha másnak adjuk magunkat ki, tudod amivel hülyültem a lányok elött. - mosolygot Solomon
- Én mint Makk, még most is tiltakozok ellene.
- Akkor legyél Ádám én meg Matt.
- Ez már tetszik.-mondtam. Hirteln a bokrokból fegyveres emberek ugrottak elő. A fegyverük: Bot.
- Úgye ez most ez egy rossz vicc. Ti? Ellenünk? Bottal? Olyan IQ-ligh (iku lájtak) vagytok mint a legrosszabb bunyipja.-kezdte Solo, ezzek az alakok rájuk támadtak. A fiúk sora verték le öket. Végül elő lépett egy alak lépet elő.
- Gratulálok fiúk!-mondta tapsolva.
- Te meg ki vagy?-kérdezte Zak.
TO BE CONTNUE
|
Tovább sétáltam az erdő mélyébe. Hirtelen feltámadt a szél és gyenge ködfátyol jelent meg. A ködmögött egy zölden világító szempár volt. A szempár tulajdonosaelő islépett. Olyan volt mint én csak zöldbe.
- Ki vagy te?-kérdeztem ijedten.
-Én ezt Zak Saturday-tól nem vártam vilna el.-mondta és megkerült.
- Zak Saturday? Hát így hívnak?-kérdeztem.
- Igen. Dekitalálöod hogy engem hogy hívnak! Gondolkoz, és megkapod a választ és ha tényleg nagyon nem tudod segítek vissza nyerni az emlékezetedet.
- Rendben, megprobálok gondolkozni.-mondtam. Én jobban probálkoztam de nem jutottam smmire.
- Nem megy! Probáltam, de nem megy.-nyögtem.
- Rendben.-mondta a lélek és a kezét a fejemhez tette. Nagy vilodzást láttam. Abba a pillanatba minden amire emlékezni kellet beugrott.
- Ah, Solo te vagy az?-kérdeztem meglepödtem.
_ Én vagyok az tesó, majdnem teljes valóba.
- És mi lett veled?
- Energia vagyok. Nincsen Humán testem.
-Tudok segíteni?
- Tudsz. Adj egy hajszálat!-mondta mosolyogva Solo. Én örömel edtem egyet, hát volt sok :)) Solo a kezébe szorítoptta és azon nyomban emberi teste lett. Megöleltük egymást és elindultunk megkeresni a többieket.
|
Ahogy botorkálok az erdőbe, probálok emlékezni a múltamra. De semmi. Hirtelen egy villanás volt és egy kép. Egy kép ahol egy lány átváltozik és én csak mögött nézem.
- Ez durva. De valamit tudok, vannak barátaim. Ők biztosan tudnak valamit rólam.-mondtam.
|
Beismerem ez a kép sokkal jobban illikrá:
És engem nem érdekel azzal a képpel írok a ami tetszik lehet akár egy nap 8 képpel írok akkor is nem zavar!!!!
|
Egy idegen helyen ébredtem. Nem tudtam ki vagyok, hogy hol vagyok. Egy tisztást láttam. Valami karom izé volt melletem. Csak a nagy üreség.
- Hol vagyok? Ki vagyok? És a legfontosabb: Hogy kerültem ide?- kezdtem kinyögni az "első" szavaimat.- VALAKI VÁLSZOLJON! - estem kétségbe. Sírni kezdtem. Feltápázkodtam, megtöröltem a könnyeimet és elindultam az idegenbe.
|
Felmentem az istenekhez. Le akkartam nézni a koszfészekbe mi történik ott. És olyat láttam amit soha a büdös életbe. Solomon egy másik csajjal van az ágyban. Nem tudtam hogy most röhögjek, mérges legyek, meglepödjek, vagy sírjak. Végül megesett a szívem rajta és Ámorhoz fordultam aki a szerelem istene.
- Hé, Ámor bátyám. Van egy ember akinek segíteni kell.
- Felölem! Hol van?-kérdezte unottan. Biztos nem volt semmi munkája. Solo a "felhők" végéhez vezette.
- Látod azt az alakott aki most egy másik lányal van az ágyban. Azt hiszem össze fog veszni a barátnőjével. Segíts neki. Ő is segített nekünk.
- Persze! Ha, nektek segített akkor én is segítek neki.-mondta Ámor - De én nem tudok csak úgy lemeni és a fejébe menni. Én még nem jártam lent. De te igen, így neked kell menni!-mondta.
- Ez most egy rossz vicc? Nem vagyok vicces kedvembe ezért kérlek hagyd abba.
- Nem viccelek. Ha nincsen halandó testem, akkor nem tudok lemenni.
- Rendben. De csak azért mert ő is segített sokszor. Amikor engedtük.
Igen, másnap Solomon össze veszett Rebekával. És mikor elaludt Ámor megjelent az álmába (ez volt a legegyszerűbb).
Solomon egy üreségbe járt.
- Ez kafa, már az álmaim is hülyeségek.-mondta. Hirtelen kisebb fajta szellő támadt fel. Aztán nagy köd, de olyan mint egy fátyol. A ködfátyol mögött Solomon észre vett egy fiút. A fiú (aki természetesen Solo volt) intett neki hogy jöjjön. Solomon követni kezdte. Mikor kiértek a ködből meglepödten látta az ismerős fiú hangott, mivel a teste minden porcikája zöld volt ( a szeme, szája és a haja fehér része nagyon világos zöld. A poloja karjai és a fekete rész a hajába, egyben a Saturday- logó Sötétt zöld. A többi sima Zöld).
- Solo, te vagy az?-kérdzte.
- Igen én vagyok.-mondta a fiú és mosolygott.
( a többit majd Solomon meg írja)
|
Solomon bánatosan ébredt föl azon a reggelen. A hűtön egy üzenetet talált.
Kedves Solomon!
Át mentem Krisztához kiüríteni a fejemet. Zak-et is magamal vittem. Ma neked kell vinni Amy, Farkast és Mollyt a bölcsibe. Mike-ére és Matt-re vigyázz!
Szeretettel: Rebeka
Solomon egy kissé bánatos képet vágott. Elvitte a kicsiket az óviba és lefeküdt a kanapéra aludni.
|
Solomon késő este jött haza, de Beka még mindig ott várta a fotelba.
- Szia Édes!-mondta.
- Engem te ne édesez!-mondta nagyon komolyan.
- Mi a baj Rebeka?-kérdezte Solomon.
- Hát úgymond kismadarak csiripelték hogy 3 nappal ezzelött valaki látogatóba jött hozám. Egy barátnőm, és te meg lefeküdtél vele sokszor. És azt is csiripelték hogy szegény lány terhes lett, de nem tudja ki az apa. Nos, akkor Solomon Delete ezt megtudnád magyarázni?
- Ööööö. Nem! És nagyon nagyon sajnálom! Nem akkartam, de én sem vagyok fából, vannak hormonjaim.
- Ah, férfiak! Még alszom rá egyet itt a kanapén. Most még nem akkarok veled aludni. Holnap mindent megbeszélünk.-mondta Beki és a fürdöbe ment néhány altatott bevenni.
|
Tina ma ijedten ért haza,felhivta Sarah-t
.-Sarah,segits kérlek kérlek,gyere hozzánk
-Tina?miért
-Kérlek
-Okés
és fél ora mulva már ott volt
-Van egy kis gondom Sarah
-Mi?
-Terhes vagyok
-Mi? 11 évesen,jajj Tina,hogy
-Tudod,Mike-val randiztam az este és megerőszakolt *sir*
-Jajj Tina,elkell mondjuk anyuéknak
-Jo jo de mi lessz a babával
-Nem tom
hazajöttek Steffiék is
-Anya apa valamit ell kel mondjak,*sir*
-Mi van aranyom?
-Terhes vagyok
-Mi
Mivel Leoék nem valami szigoruak nem ordibáltak hanem szépen beszéltek
-Hogy,és ki az apa?
-Mike
-Jajj kicsim nyugi nyugi,ne sirj
-Ugye nem vettetjük el a babát?
-Nem picim,majd segitünk fölnevelni
-Oké
Tina felhuzodott a szobájába és zokogott
|
  
  
Zak haza hozott. Azt hittük hogy még lehetünk egy kicsit kettesbe, de mikor beléptünk az ajtón a szüleimet láttam. Azokat akik már 4 éve elmentek nyaralni. Nagyon meglepödtem. Zak inkább beijedt az apámtól. Megnyugtattam hogy majd nem fogja bántani. Elmesélem.:
- Anya, Apa! Hát itt vagytok?!-mondtam megleödten.
- Itthon vagyunk kicsim.-mondta anya és a nyakamba borult. Én csak a hasamat probáltam megmeneteni.
- És ki ez a fiatal ember akit itt tisztelhetünk köreinkbe.-mondta apa.
- Ő itt Zak Atorvox, most ismerkedtünk meg.-mutattam be Zak-et.
-Örvendek. Én Albert Roach vagyok, ő pedig a nejem Netheli Roach.-mondta apa és kezet rázott Zak-el. Mikor elengedték egymást Zak ezt sugta a fülembe:
- Apukádnak van ereje, ez holnapra belilul.
- Tudom, de ne aggodj. Mikor mondjuk meg a babát?
- Mikor én nem leszek itt. Félek apukádtól.
- Nem kell, akkor mondjuk meg most.
- Oké.
- Hé, emberek van egy kis bejelenteni valom!
- Igen, Sissy halgatunk.-mondta anya.
- Tudjátok én és Zak tegnap ismerkedtünk meg. És van egy kislányunk.-mondtam és a két kezemet a hasamra tettem. Apám elhüledt. Mérgesen odajött hozzánk és jól pofonvágta Zak-et. A fiú a földre esett. Én gyorsan oda gugoltam és porobáltam Zak orra vérét elálítani. Apa csak az öklét és Engem tudott nézni.
- Te rohadt mocsok! Hogyan merted teherbe ejteni a lányomat?!-mondta ordítva. Zak nem tudott válaszolni.
- Albert elég! Magyd a fiút.-nyugtatta anya.
- Nem, nem! Nem tudom elfogadni hogy az én kislányomnak egy gyereke van!-ordította tovább. Én, Lexi és Ezékiel megporobálni Zak-et kivinni.
- Elisabeth, Lexi és Ezékiel gyertek ide azonal.-parancsolt rá apám. Ezékiel vissza futott de én és Lexi ott maradtunk.
- Nem halotátok? Mars vissza.!-mondta atyám.
- Én még nem töltöttem be a 18-cat, de te igen. Nem vagy köteles itt ezt a patálét halgatni.-mondta Lexi és anyánkhoz futott.
- Elisabeth! Nem halottad mit parancsoltam?!-mondta nagyon ingerülten apa.
- De igen hallotam. De nem vagyok köteles ezt halgatni. Képzeljétek Áprilisba betöltöttem a 20. élet évemet. Mostantól felnött vagyok.
- És ha szebed nekem közbe szolnom, megkérlek most nagyon szépen hogy költöz hozám Sissy!
- Nagy örömel teszem.-mondta nagyon szigoruan.
- Nincs merszed! Itt maradsz vagy a rendőrök fognak téged vissza hozni.-fenyegetőzött atyám.
- Nem. Elmultam 18, ezért nem.-mondtam és segítettem Zak-nek.
- Visszajövök a cuccomért, és nem akkarlak a lányomnál látni megfontolt ideig.-folytattam és lementem a kocsihoz.
|
[366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
